Bretter György Irodalmi Kör

Szeretettel köszöntök minden érdeklődőt a Bretter György Irodalmi Kör nevében. A kör tevékenységét mutatjuk be, publikáljuk a jegyzőkönyvet, az elhangzott szövegeket és vitaindítókat, a témához kapcsolódó újságcikkeket, mindent, ami a Bretter György Irodalmi Körrel kapcsolatos.

Október 12-én, hétfőn este 19 órai kezdettel Francois Bréda bemutatja László Noémi Papírhajó című kötetét a Bretter György Irodalmi Körön. Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Bulgakov Kávéházban.

A Bretter György Irodalmi Kör május 20-i, hétfői vendége a győri Alternatíva című folyóirat volt. A folyóiratot Bukovics Martin alapító-főszerkesztő és Pongrácz Balázs, az Alternatíva munkatársa képviselte. Az érdeklődőket a Bulgakov asztalain elhelyezett folyóiratok várták, ezeket meg lehetett nézni és ingyen haza is lehetett vinni.

Jancsó Noémi rövid bemutatóbeszéde után a meghívottak elmondták, lapjuk 2007-ben indult ifjúsági lapként, olyan kérdésekkel akartak foglalkozni benne, amik őket is érdeklik, és jelenleg főként győri és főleg kulturális témában jelentetnek meg cikkeket. Az Alternatíva az a lap, amelyet Győrben igazán függetlennek lehet nevezni. Függetlensége első sorban azt jelenti, hogy nem kötelezi el magát teljes egészében egyetlen párt mellett sem, munkatársai rendkívül különböző politikai meggyőződésűek, és véleményüket nyíltan – és a sajtóskorlátokon belül természetesen – kinyilváníthatják.

A lap alapvetően nonprofit jellegű, mindenki meggyőződésből és lelkesedésből dolgozik náluk. Az Alternatíva nemrég 6600 Eurót nyert – ebből adják ki most a lapot egy ideig.

A meghívottak elmondták, lapkiadáson kívül más akciókra is szívesen vállalkoznak, május 24-én példának okáért törölközőnapot tartanak majd Douglas Adams emlékére. Ezen kívül irodalmi köröket is szerveznek. Mind a folyóirat, mind a körök témamegválasztásában a spontaneitásra törekszenek, azaz nem terveznek hónapokkal előre, s ezáltal sikerül megtartaniuk a dolgok lendületét.  

A Bretter György Irodalmi Kör hétfői, május 11-i meghívottja Murányi Sándor Olivér volt, szövegeit Fried István irodalomtörténész mutatta be, aki elmondta, Murányinak eddig két kötete jelent meg, ezek címe: Felnyomták szentnek és Üres és teli. Murányi azonban új szövegeit közül csak egyet olvasott fel, ellenben megismertette a közönséget számos új írásával. Ezek főszereplője Zordok, aki, mint azt vitaindítója elmondta, keresi magát, azaz azt, ami belőle útra vált, s ezt a keresést csak a humor teheti hitelessé. Az író maga bevallotta, az, hogy olvasóközönsége még meg nem jelent munkáit is megismerhette, már nem egyszer bizonyult hasznosnak. Az ilyen ismerkedések nyomán derült ki, a pisztrángokat nem lehet folyóvízből állóvízbe áttelepíteni, a medve a bocsait mindig maga előtt terelgeti, miközben az erdőt járja, a női sikolytól pedig még a vadállatok is megfutamodnak.

Mivel a közöndégnek a kimerítő bemutató után nem maradt se kérdése, se hozzászólása, a kör itt lezárult.

A Bretter György Irodalmi Kör hétfői, május 4-i vendége az ERKE (Erdélyi Képírók Egyesülete) volt. A kör munkáját Soós Attila mutatta be. Elmondta, a kör pár hónapja alakult, és mindenkit várnak szeretettel, akit a fotográgfia érdekel. Később kiderült, hogy a „mindenki” itt tényleg mindenkit jelent, hiszen vannak az egyesületnek olyan tagjai is, akiknek csak „szappantartójuk” van, vagy egyáltalán nincs is gépük. Az ERKE közel három hónapos tevékenysége során majdnem száz tagot gyűjtött magába, ezek közül ötvenhét tag aktív.

Soós Attila arra is felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a nemrég megnyílt Atmosphera nevű kávézóban tizenöt ERKE-fotó tekinthető meg nagyjából egy hónapon át.

Az egyesület jelenleg leginkább fotóstúrák, műhelymunkák megszervezésével foglalkozik, ezen kívül kilencen a kör tagjai közül studiót is bérelnek, s ez nagy valószínűséggel Kolozsvár legnagyobb studiója.

Ami az ERKE megalapítását illeti, az, úgy tűnik, elkerülhetetlen lépés volt: Soós Attila beszámolt róla, keresett egy már meglevő fotóstársaságot, de mivel ilyet nem talált, eldöntötte, csinálni kell egyet. Már az első ERKE-találkozóra is harminc személy látogatott el, s, mint azt már fentebb is említettük, a tagok száma azóta jelentősen megemelkedett – az egyesület létrejöttére tehát egyértelműen nagy volt az igény. A váradi Tavirózsa egyesület támogatta a fiatalok kezdeményezését, és azt is szorgalmazza, hogy az ERKE tagjai csatlakozzanak a Romániai Fotóművészek Közösségéhez.

Az egyesület támogatásokra is pályázik, mivel június végére egy egyhetes tábort ütemeztek be Feketelakon, és egy európai fotóstalálkozót is meg szeretne szervezni.

Ezen kívül azt is megtudtuk, egy nagyobb szabású kiállításra is számíthatunk hamarosan – az azonban, hogy pontosan mikor, és milyen körülmények között, meglepetés lesz.

Ezek után közel harminc fényképet tekinthettek meg az egybegyűltek, majd egy, az ERKE Barátkán tartott fotóstáboráról készült „filmecskét”.

A fotókat ezek után újra levetítették, azok a tagok pedig, akik jelen voltak a körön, bemutatták fotóikat, és kérdéseket is föl lehetett tenni nekik.

A kör a tagok egyenkénti bemutatkozásával zárult.

A Bretter György Irodalmi Kör április 27-i vendége a KMDSZ által támogatott Csütörtök Esti Kör volt. A kört Demeter Izabella, Földi Imelga, Kasza Zsolt, Kulcsár Árpád, Pál Tamás, Serestély Zalán, Sípos Zoltán és Visky Zsolt képviselte szövegeivel. Vitaindító helyett Berszán István alapos véleményezést mondott a felolvasott versekről. Az írásokkal kapcsolatban elmondta, erős érzelmek is szülhetnek verset, sőt, de előbb valahogy azzá kell válniuk, s nem szabad csupán egyetlen jó ötlet kedvéért egy egész verset megírni. Volt, hogy a versek túlírtságát nehezményezte, volt, hogy a szövegek „szellősségét”, de alapjában véve minden fiatal alkotót bátorított, rámutatva a versekben rejlő vitathatatlan pozitívumokra is. Néhány szerző verseit kategorizálni is megpróbálta, így Serestély Zalán munkáit klasszicizáló posztklasszikus játékként, Visky Zsolt írásait pedig értekező esszé-versekként emlegette.

Miután a hosszas kiértékelés elhangzott, a kör résztvevői hozzáfűzték a megjegyzéseiket, majd a kör feloszlott.

A Bretter György Irodalmi Kör április 13-i vendége Horváth Előd Benjámin volt, aki legújabb verseit olvasta fel. Mint elmondta, ezek nagy valószínűséggel készülő kötetébe fognak belekerülni. Versei általános tetszést arattak, elsősorban Selyem Zsuzsa méltatta őket. Különösen a HEB által megalkotott „csikkvillanás” szót dicsérte, amiről kifejtette, találó, rendkívül kifejező és párhuzamba hozható a Tóth Krisztina megalkotta „lombzsák”-kal is.  Köllő Csongor kifejtette, meglepően tehetséges költővel van dolgunk, akinek a versei pontosan hihetetlen személyességük révén válnak általánossá, mindenkire érvényessé. A szerző elmondta, verseinek a mondanivalója számára elsősorban az, hogy az ember tegye félre a provinciális gondjait, és kezdjen el végre élni, nagyon örül tehát, hogy a kör látogatói is ezt szűrték le a művekből.

            2009. április 6.-án az Alterego Csoport mutatkozott be a Bretter-körön. Miután Széman Csilla, a kör vezetője bemutatta a kör tagjait, a kör létrejöttéről számolt be. Elmondta, tulajdonképpen minden egy József Attila-esttel indult, amit egy éve tartottak, a költészet napja alkalmából. Sz. Cs. azt is elmondta, a kör tagjai általában saját kedvenc verseikkel készülnek, azokat adják elő legszívesebben, s hogy ezek a versek meglepő módon nem széles körben ismert versek - illetve ismert költők ismeretlen(ebb)nek számító versei.

            Jancsó Noémi vitaindító kérdésére azt is elmondták, Alkalmi ars poetica című költői estjeiket bizonyos értelemben felkérésre hozták létre, s az első meghívott, Demény Péter estje után főként olyan tematikájú esteket tartottak, amelyek figyelemfelkeltésre is alkalmasak voltak (pl. Nyugat-est, Echinox-est).

            Mivel a csoport éppen Szilágyi Domokosról készül megemlékezni, Horváth Előd Benjámin arra kérte a tagokat, mondják el egyenként, miért szeretik a fenti költő verseit. Kiderült, Szilágyi stílusa, iróniája, szókimondása, nyelvi humora mellett „ütőkártyát” jelent az is, hogy posztmodern, bravúrosan bánik a versformákkal, és tiszteletre méltó módon élte végig az életét.

             Ezek után Váradi Nagy Pál afelől érdeklődött, mi a véleménye a körnek arról, hogy Szilágyi jelentéseivel kiszolgálta a múlt rendszert. Habár az első válasz az volt, hogy ez nem érdekes, hosszabb vita alakult ki a dologról. Az egyik itt felmerülő kérdés az volt, mennyire kérdőjelezheti meg Szilágyi fent említett szókimondását ez az életrajzi adat. Visky Zsolt elmondta, az, hogy Szilágyi jelentett, szerinte igenis bír jelentőséggel, s többen azt is hozzátették, az életmű ennek a tükrében hitelesebbnek látszik.

            Az alteregósok ezek után elmondták, októberre Radnóti-estet terveznek, majd versmondásra került sor.

            A versmondás margójára vita alakult ki arról, hogy mikor versmondás valami, és  mikor szavalat, majd a kör lezárult.           

A Bretter György Irodalmi Kör március 23-i vendégei Ferencz Orsolya, László József és Pál Botond sapientiás diákok voltak, akik rövidfilmjeiket mutatták be. Munkáikat Bóné Ferenc értékelte ki. Vitaindítót ugyan nem írt, de a filmek megtekintése után kialakuló beszélgetést ő irányította.

            A Pál Botond kisfilmje kapcsán a vitázók azt taglalták, mennyire számít egy filmnél a szerzői koncepció, és mennyire a néző benyomásai. A vitázók végeredményképp arra jutottak, hogy mindenképp a néző az, aki „fontos”, viszont szerencsés helyzet, hogy a rendező  és a néző véleményét a körön ütköztetni lehet. Pál Botond elmondta, a film alapját Karinthy egy verse képezi. Ilyeténképpen műve „üzenet a jövőbe”. Mivel a filmbe a vers a költő felolvasásában került be, felmerült, ki is voltaképpen a narrátor. Egyesek szerint Karinthy önmaga paródiájaként jelent meg a műben. Pál Botond elmondta, ő egyszerűen egy groteszk képet igyekezett létrehozni. Abban minden néző  egyetértett, hogy az sikerült is neki. Ezután még elhangzott, hogy munkája sokkal inkább posztapokaliptikus, mint apokaliptikus jellegű. Megdícsérték különösen hatásos pillanatait és motívumait.

            Bóné Ferenc László Józsefet először arról faggatta, milyen impressziókkal maradt az Öngól című filmjéért kapott díj átvétele után, és hogy mennyiben vált hasznára a díj elnyerésében az, amit az egyetemen tanult. László József elmondta, munkája színvonalas művekkel konkurrált – ezeket volt alkalma megtekinteni - , és hogy sokat számított saját, munkájához való hozzáállásában az egyetemi kollegái véleménye. Lépcsőházban című filmjével kapcsolatban arra válaszolt, miért került ki a film elejére, hogy az megtörtént eseményeken alapszik. Mint mondta, ilyen jellegű figyelmeztetések csak szenzációs és szenzációhajhász filmeket szoktak felvezetni, ő ezzel megtörte a hagyományt – azon túl is, hogy a látottaknak valóban van valóságalapjuk. Megállapítást nyert, hogy a filmben a sapientiás filmek többségével ellentétben nagy a feszültség, és dícsérték az operatőri munkát is. Ezután kisebb vita alakult ki arról, hogy érdemes volt-e a filmet addig folytatni, ameddig azt László József tette, nem csökkent-e a vége felé az addig folyamatosan növekvő feszültség. Ennek kapcsán a vélemények megoszlottak.

            Ferencz Orsolya arra válaszolt, pontosan milyen szerepe van a gyerekregénynek a filmjében. Kiderült, az az alapötletet szolgáltatta munkájához. Rövöd beszélgetés kezdődött a játékról, a játék működéséről. A rendező  igyekezett kihangsúlyozni, a filmben két szereplővel találkozunk, azonban szó van egy harmadikról is, aki hiányzik, a képből végül kimarad. Ezek után megkérdezték tőle, mi az, hogy Blikk, a benBlikkanna cím középső szava. Elmondta, ez egy bulvárlap címe.

            A kör itt lezárult.

„Amikor Berlioz váratlanul meghalt, a postás valahol kettőt csengetett, és az egyik villamoson aludt egy félrészeg. Ismerőseit megdöbbentette a hír, bár mégsem úgy fogadták, mint egy teljesen váratlan eseményt.” Ez az idézet Borsai Szandra egyik művének részletéből származik, aki fiatal kora ellenére már a nagyközönség előtt is vállalta műveinek a bemutatását. Verseit és rövid prózai alkotásait a Bretter György Irodalmi Körön bocsátották vita alá, amelyet minden hétfőn este tartanak a kolozsvári Bulgakov kávéházban.

Szandra 1991 nyarán született Budapesten, jelenleg a kolozsvári Református Kollégium tizedikes diákja. Tehetségére magyartanárnője figyelt fel, akinek javaslatára nagyközönség elé vitte műveit. Előbb csak naplójával osztotta meg gondolatait, majd 2008-ban részt vett a sárvári írótalálkozón is. Aztán pedig a Bretter Anonymus Körön is felboncolták verseit, rövid prózáját, majd nyilvánosan is vita alá bocsátották. Szandra a kis terjedelmű, kötetlen műfajban van otthon, de verseket is ír – Pilinszkyt nevezi kedvencének. Világirodalmi téren az orosz írók állnak közel hozzá, ennek érdekében a nyelvet is tanulgatja már.

Prózájának egyik hőse Berlioz, a gyarló, jelentéktelen ember, akinek a temetésén nem is a hallottal foglalkoznak, hanem azzal, hogy kinek nagyobb a temetésre vitt virága. Írásai önéletrajzi ihletésűek, maga Berlioz is a valós életből vett személy, aki nagy hatással volt a fiatal Szandra életére. Ír a Boszorkány és Werther, a Boszorkány és az Ördög, Berlioz és a Boszorkány kapcsolatáról, legtöbbet viszont Berliozról.

Az ígéretes költőnő-írónő. Fiatal kora ellenére művei nyelvileg helytállóak, sőt túlhaladják korát ─ állapították meg a vita résztvevői, és sok sikert kívántak neki a továbbiakban.

Tötszegi Orsolya

Borsai Szandra művei egyelőre csak a www.masnapos.eu honlapon olvashatók.

Borsai Szandra szövegeihez

vitaindító (helyett)

 

 

 

Kedvcsinálóul, egy „Kafka-töredéket” olvasnék fel.

 

Két hete sincs, hogy Borsai Szandra szövegeivel megismerkedhettem a Bretter Anonymus körén. Azaz, szövegei név nélkül hangzottak el, és bizony törtük néhányan a fejünket, hogy ki (vagy kik) írhatták meg a szerző nélkül elénk került alkotásokat. És bizony meglepődtünk néhányan, amikor a szövegek elkövetője beismerő vallomást tett.

 

Védencem 1991 nyarán született Budapesten, és a folyó tanév kezdetéig Magyarországon élt, sok éve sportol. Most egy évig Kolozsváron tanul, a Református Kollégium tizenegyedikes diákja. Kapott már díjat néhány irodalmi pályázaton, és 2008-ban részt vett a sárvári írótalálkozón.  

 

Ahogy megtanult írni, papírra vetette első versikéit, írt naplót, próbálkozott prózával is. A tulajdonképpeni irodalomra magyartanárnője irányította rá a figyelmét. De persze Szandra története sem egészen az iskolában kezdődött. Kisgyermekkorát végigkísérték anyja szavalatai, énekei; vagyis az élő költészettel, a dalokkal, mondókákkal szerencsésen hamar találkozott. Talán ez a korai találkozás érhető tetten Szandra és az írás szerves viszonyában.

 

Ám hagyjuk magára egy kicsit a szerzőt, és forduljunk a szövegekhez. Valamikor a 19. század óta szokás megkülönböztetni a férfiak által írt elsődlegesen fontos irodalmat a nők tollából kikerekedő, hát, mondjuk így, művészkedéstől. Persze azóta sokat finomodott a szakma ebben a tekintetben, tudjuk, egyenjogúság, írásban főleg. Elsősorban szóban mégis el-elhangzik egy-egy megjegyzés a jobb helyeken is, amit csak a bennfentesek értenek; például, hogy költőnőből költővé kell egy nőnek érnie. Mostanában viszont nem ilyen jellegű szövegekkel találkozunk. Neveket most nem mondok, de a közelmúltban több fiatal tehetség – írónő – indult el a pályán úgy, hogy a szövegek nem női vagy férfi szövegek, hanem egyszerűen jók. Szandra írásaival is ez a helyzet. Felette állnak annak a szintnek, ahol a szerző neméről vitatkozhatnánk. Szövegei között találunk olyat is, amelyben elegendő egyetlen egy betűt megcserélni, és azonnal megfordul a nézőpont: „A tavaszról eszembe jutott / A földetsöprő fehér szoknyám” (az Egy üres lap hátuljára címűben).

 

Úgy tűnik, védencem a kis terjedelmű és kötetlen műfajokban érzi otthon magát, ám ez a megállapítás nem törvényerejű. Hozott ma estére szabadverset, de egy szabadabb szonettet is, illetve másfélperces novellákat.

Ezek a versek pillanatképek, amelyek néha összefüggnek, illetve össze is olvashatók (mint a két ősz, vagy a költözés és a Matrjoska című darabok). Védencem beemeli a giccset is lírájába, mégpedig úgy, hogy az nem önmagáért valóan, hanem szövegbe ágyazottan jelenik meg:  „volt időd megfigyelni … hogy a hajnal kékkel kezdődik” az insomnia, illetve „eldobod az utolsó csikked / és kicsókolsz belőlem egy giccset” rímében az idill című darabban. A ma sokat majmolt szövegjegy, az intertextualitás (szerencsére?) nem jellemző Szandra verseire. Éppen felbukkan Pilinszky egyik szerelmes verse, vagyis annak „paradox variációja”, ám a variáció magában áll a ma esti csomagban.

 

Lehet, hogy én vagyok elfogult a próza iránt, és ezért érzem ígéretesebbnek ezeket a rövid történeteket. Ha szőrszálhasogatón állunk hozzá ezekhez a másfélpercesekhez, ráadásul szakmai, filológusi szemmel, akkor persze találhatni hibát. Ám vigyázat, nem olyan hibák ezek, amelyeket a tanár néni nekiáll, és pirossal kijavít. Ezek olyan apróságok, amelyeket a mester avagy a szerkesztő szokott kijavíttatni a szerzővel, dudorok a majdnem kész szobron, amelyeket éppen csak le kell csiszolni. Szandra több írásának – így idézőjelben írom és mondom – „hőse” Berlioz, akiről minden történetben megtudunk valamit. Megtudjuk, hogy éppenhogy nem hős, gyarló ember, közülünk egy, művész is kissé, mint mindenki, jelentéktelen, mint mindegyikünk (temetésén a virágok mérete fontosabb a gyásznépnek, mint hogy Berliozra emlékezzenek.) Csodagyerek-e Szandra? Nos, Berlioz nem volt az.

 

De ki is az a Berlioz? Az 1803-as születésű Hector Berlioz volna, a francia zeneszerző, akinek többek között a Faust elkárhozása című zeneművet is köszönhetjük? Avagy ez a Berlioz egy másik, az 1940. március 10-i születésű A Mester és Margarita  ateista Mihail Alekszandrovics Berlioza, az irodalmi lap szerkesztője, akit egészen hamar utolér a végzet (hiszen felbukkan Szandra történeteiben egy boszorkány)? Habár biztos vagyok benne, hogy a névválasztás és a belőle következő utalások nem véletlenek, meggyőződésem, hogy Berlioz egy személy, egy perszóna, akit a szerző magára vesz, és játszik vele – hiszen Szandra nem tagadja: írásai önéletrajziak, akkor is, ha a megtörténtet a megtörténhetett volna helyettesíti. Marionett? Érthetőbb szó volna ez, mintha a számítógépes világban használt emuláció szót említem, pedig utóbbi találóbb. Berlioz ugyanis gondolkodik: „emberek, akik Berlioz szerint úgy álltak ott…” – írja Szandra; vagyis az elbeszélő hátrébb vonul, vagy ha úgy tetszik, azonosul szereplőjével.

 

Berlioz neve tehát üres, kitölthető, olyan kicsit, mint a kafkai K. És most, mielőtt a szerzőt felkérném, olvassa fel írásait, gondoljunk vissza arra a történetre, amelyet felolvastam a vitaindító elején. Cseréljük vissza a címbeli K-t Berliozra, hiszen a történetet nem Kafka írta.

Jegyzetek Borsai Szandra felolvasóestjéről

 

Borsai Szandra Bretter-körére 2009. március 9-én került sor. Vitaindítót Váradi Nagy Pál mondott a szövegekhez.

Szandra előbb prózát (Berlioz éjféli látomása, Berlioz nem kéri számon szenvedéseit, Berlioz táncol a Boszorkánnyal, Berlioz visszatér a helyre, Boszorkány kineveti a férfit és a Werther nevet adja neki, Boszorkány első és utolsó ízben alszik Werther mellett, Werther, Berliozt maguknak vallják, Boszorkány viszonya Ördöggel), majd verseket (2OO8 ősz, Boldogságszelet, Egy üres lap hátuljára, idill, Insomnia, Matrjoska, négysoros ölelkezés abban a néhány órában, ami tulajdonképpen a 366. nap csonkja, Mindennapi program, Papírszív) olvasott fel.

Ezek után megkezdődött a beszélgetés a szövegek margójára.

Cseke Róbert szólalt fel először. Kifejtette, a versek közül néhány kifejezetten tetszett neki, a próza viszont önállóan nem állja meg a helyét.

Pethő Lorand csak a verseket véleményezte, ezek szerinte, bár érezhetően kezdő munkái, nagyon jó, ígéretes munkák.

László Szabolcs megkérdezte a szerzőt, miért olvasott lábon állva. Erre rögtön meg is kapta a választ, egyrészt, mert így volt kényelmesebb a szerzőnek, másrészt, mert így jobban hallatszott a felolvasás.

Székely Örs megállapította, a szövegek nagyon szépek, s így, több szöveg kapcsolatában könnyebb átlátni őket.

Ezután VNP szólalt fel, emlékeztetett rá, hogy Anynimus-körön nem lehetett eldönteni, profi szövegeket olvastak-e fel, vagy tényeg egy kezdő írásait.

Cseke Róbert újra felszólalt. Szerinte néhány vers, mint például a Matrjoska rendben van úgy, ahogy van, néhányból azonban kihúzna sorokat.

Jancsó Noémi kihangsúlyozta, neki Szandra szövegei nagyon tetszettek, szívesen olvassa őket, mióta csak megismerkedett velük.

A mellette ülő lánynak (Csilla, teatrológus szakos egyetemi hallgató) az a gyermeki naivság tetszett leginkább, ami a szövegeket jellemzi.

Jancsó Noéminek pontosan azok váratlan érettsége tűnt fel.

Cseke Róbert egy kérdéssel fordult a szerzőhoz: miért pontosan ez a prózák terjedelme, miért nem képeznek egyetlen összefűzött szöveget.

László Szabolcs kifejtette, a szövegek nyelvi megvalósítása kétségtelenül profi, a szövegi tapasztalat érzékelhető bennük, az élettapasztalat azonban kevésbé. A mondatok nagyon jók, természetesen görögnek, a figyelmet azonban egyikük sem ragadja meg, hiányoznak a szövegekből a váratlan fordulatok, mindent összevetve nem pont időszerűek.

Székely Örs kétkedését fejezte ki azzan kapcsolatban, hogy az irodalmi ízlés időhöz kötött, időben változó volna. Ezzel kapcsolatban rövid vita alakult ki kettejük között, s László Szabolcs biztosította róla az egybegyűlteket, közbevetését sokkal inkább dícséretként, mint elmarasztalásként kell érteni.

Zsigmond Adélnak a versek kifejezetten tetszettek, rövidek, csattanósak, nagyon sűrítettek. Véleményét a szerzőhöz intézett kérdéssel zárja: miket szeret olvasni?

Szabó Rékának a szövegek szintén nagyon tetszettek.

Tötszegi Orsolya újságíró szakos egyetemi hallgató kérdéseket tesz fel a mű keletkezéstörténetét illetően és megjegyzi, hogy az írások Esti Kornélt juttatták eszébe.

Végezetül a szerző még egy verset (Levegővétel) olvasott fel.

Ezek után kifejtette, prózája egy általa igen kedvelt szerző hatására vált szaggatottá. Szívesen olvas Márait, Kosztolányit, verseket innen-onnan, továbbá nagyon szereti az orosz írókat. Utoljára a szerző édesapja személyes vallomást tesz Szandrával és ritka kitárulkozásaival kapcsolatban, amelyeknek egyike éppen ez a felolvasás volt.

Szerző megköszöni, hogy komoly hozzáállással véleményezték műveit, és tanulságosnak ítélte a kört.

A kör itt lezárult.

 

Meghívottak: Szőcs Géza, Egyed Péter, Király László, Orbán János Dénes, Egyed Emese, Markó Béla, Balázs F. Attila, Böszörményi Zoltán, Márkus Barbarossa János, L. Simon László, Ambrus Lajos, Helmut Seiler, György Attila, Sántha Attila, Fekete Vince, Kelemen Hunor, Farkas Wellmann Endre, Lövétei Lázár László, Lakatos Mihály, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, Bréda Ferenc, Gáll Attila, Szálinger Balázs, László Noémi, Benő Attila, Demény Péter, Király Farkas, Farkas Wellmann Éva, Máté Adél, Zudor János, Bíró László Ferenc, Ármos Lóránd, Muszka Sándor, Molnár Attila, Márkus András, Dimény Lóránd, Demeter Ferenc, Hajós János, Noszlopi Botond, Varga Melinda, Pethő Lóránd, Bordos Annamária, Visky Zsolt, Köllő Csongor, Cseke Róbert, Szalma Réka, Váradi Nagy Pál, Horváth Előd Benjámin, Vitus Ákos, Neil McCarthy, Stephen Murray, Naill Connolly, David Rynhard, Rafi Lajos, Józsa Attila, Varga Borbála, Sütő Csaba András, Szalai Zsolt, Kiss Nelli. Szilágyi István, Mózes Attila, Egyed Péter, Orbán János Dénes, György Attila, Nagy Koppány Zsolt, Zsidó Ferenc, Burus János Botond, Zalán Tibor, Bréda Ferenc, Szántai János, Márkus Barbarossa János, Kovács Ferenc, Demeter Ferenc, Demeter Szilárd, Haklik Norbert, Boros Enikő, Szabó Róbert Csaba, Székely Csaba, Molnár Attila, Bordos Annamária, Váradi Nagy Pál, László Szabolcs, Jancsó Noémi, Papp-Zakor Ilka, Jehan Calvus (Chelu Iván), Láng Orsolya, Angi István, Egyed Péter, Cs. Gyímesi Éva, Szőcs István, Kántor Lajos, Egyed Emese, Labancz Zoltán, Horváth Levente, Vargha Jenő László, Visky András, Orbán János Dénes, Márkus Barbarossa János, Páll Zita, Józsa T. István, Boros Lóránd, Józsa Péter, Balázs Imre József, Bréda Ferenc, Kelemen Hunor, György Attila, Dr. Lónay Gyula, Tompa Gábor, Mona Chirilă, Visky András, Szántai János, Kiss-Budai Tibor, Nagy Gábor, Kovács I. István, Vadas László, Lakatos Róbert, Bálint Arthur, Felméri Cecília, Jakab-Benke Nándor, Oláh-Badi Levente, Venczel Péter, Marosán Tamás, Orbán János Dénes, Jancsó Miklós.

 

A kiemelt nevekről további információk olvashatók a Wikipedián.

Törzstag és mentor: dr. Francois Bréda.
Hagyományok: a Bretter György Irodalmi Kör évente vagy félévente (igény szerint) egyszer Anonymus-kört szervez. Ilyenkor névtelen szerzők hozhatják el és mutathatják be műveiket (vagy, mint ahogy gyakran előfordul, ismert szerzők műveit, hogy próbára tegyék a jelenlevők műveltségét, sznobizmusát, irodalmi ízlését vagy ízléshiányát). Az Anonymus-körök végén az alkotók felfedhetik kilétüket, ha akarják.

A Bretter György Irodalmi Kör elmúlt éveinek eseményeiről elsősorban a www.bredafrancois.com és a www.masnapos.eu honlapon olvashatnak.

 

A kör eseményeiről szóló lakonikus híreket a következő linkre kattintva olvashatják: http://www.irodalom.org/eloretolthelyorseg/tar/?q=_3

A 2009-es év újításokkal kezdődött: az új vezetőség úgy döntött, annak ellenére, hogy a rendezvények helyszíne kávéház, megkérik a kör résztvevőit, hogy ne dohányozzanak és ne fogyasszanak alkoholt, tekintve, hogy az elmúlt években a túlzott alkoholfogyasztás miatt botrányossá vált néhány, nem annak szánt köri rendezvény. Az ezzel kapcsolatos cikkek a következő linkekre kattintva olvashatók:

 http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/20783

http://www.kronika.ro/index.php?action=open&res=25898

Célunk, hogy a jó hangulat megőrzése mellett rendezvényeink kulturált vitákkal végződjenek. Ehhez szükségeltetik némi józanság. Köszönjük!

A Bretter György Irodalmi Kör hivatásának tekinti a tehetségkutatást és az ismert írók, költők, irodalmárok és más művészek meghívását, bemutatását. A kör látogatóinak átlagéletkora körül-belül 35 év, mindenkit szeretettel várunk nullától ezer éves korig. További információkat a Bretter György Irodalmi Körről szóló Wikipedia-szócikkben olvashatnak.
A Bretter György Irodalmi Kör régi és új tagjait szeretettel és örömmel várjuk a hétfőnként, 19 órakor kezdődő rendezvényeinkre, amelyeknek helyszínt a kolozsvári Bulgakov Kávéház biztosít.